Ma már sok mindenre azt mondjuk, hogy ez már elcsépelt, üressé vált, nincs semmi tartalma. Így van ez a szeretet szóval is. Olyan sok külsőséghez, tettetéshez, kétszínűséghez kapcsoltuk már hozzá, hogy kezd nagyon távol kerülni az igazi jelentésétől. Nehéz rátalálni a szó mögött rejlő igazi tartalomra. Reményik Sándor versei a szeretetről talán egy kicsit segítenek ebben. Megtalálni azt, amit tényleg jelent, ami nemcsak betűk egymásutánisága, hanem maga az érzés.
Talán az a baj, hogy legtöbbször már csak beszélünk róla, hangoztatjuk, leírjuk, kitesszük az oldalunkra a szép gondolatokat, de nem cselekszünk. Nem szeretünk tettekkel, nem segítünk egymásnak, nem hallgatjuk meg egymást, nem fontos az, hogy örömet szerezzünk az embertársainknak, nem hozunk áldozatot. Pedig ez lenne az igazi szeretet. A versek, például Reményik Sándor versei a szeretetről, erről az igazi, tettekben megnyilvánuló érzésről beszélnek. Ne hagyjuk, hogy csak egy elcsépelt szó legyen belőle, hanem éljük át/meg és ne csak mondjuk, hogy szeretlek!